Bejelentkezés

szavazzon-a-kozos-munka-folytatasara  Egy érdekes levél, vagy inkább tanulságos?   Ma 19/08-kor kaptam egy levelet, de nem csak én hanem...
310

1848. Akikről keveset beszélünk

 

Sokan vannak, akik ránk utódokra hagyatékul bízták jelentős eseményeink, nemzeti ünnepeink szellemi szikráinak őrzését. A mai napon Március 15-én emlékezzünk a háttérben munkálkodó hölgyekre is, akik, ha kell oroszlánná váltak, hogy védelmezzék szeretteiket.  

Teleki Blanka grófnő, aki sok más hölgytársával együtt tevékenyen részt vett 1848 küzdelmében, aki példát állított akkor és most is számunkra, az önzetlen másokért való tenni akarásról, az Ő emlékén keresztül gondoljunk ma rájuk, a hölgyekre. Akik ápolták a sebesülteket, gondozták, bújtatták a gyermekeket, imádkoztak párjaikért és egy eszméért, melyért sokan az életüket áldozták.  

Teleki Blanka grófnő, aki – felrúgva a kor társadalmi szokásait – tudatosan vállalta a független nő szerepét és a közélet porondjára lépett. 1846-ban leánynevelő intézetet nyitott a fővárosban, ahol a márciusi ifjak egyik kiválósága, Vasváry Pál tanította lelkesen az ifjú hölgyeket magyar történelemre. Március 15-én a grófnő maga szavalta el tanítványainak a Nemzeti Dalt. Kolléganője, Lővei Klára pedig rendszeresen kivitte a lányokat a márciusi forradalmat követő népgyűlésekre a Nemzeti Múzeum kertjébe. A magyar szellemű oktatásért, forradalmi tartalmú könyvek és képek terjesztéséért, 1848-as politikusok rejtegetéséért 1851. május 13-án letartóztatták a grófnőt és Lővei Klárával együtt a kufsteini várba, a legszigorúbbnak számító „császártoronyba” zárták. Megalázó körülmények között tartották fogva, később Laibachba szállították, ahol cellájában a hőmérséklet a 10 Celsius fokot szinte sohasem haladta meg. A grófnő egészségi állapota teljesen megrendült. 1857-ben általános amnesztiával szabadult, de Magyarországon nem volt maradása, az osztrák titkosrendőrség állandóan zaklatta. Végül Németországba költözött, majd Párizsban, húgánál érte a halál 1862-ben. A haldokló összefüggéstelen szavai közül egyetlen szót lehetett tisztán kivenni: „Magyarország!” Temetésén a francia közélet kiválóságai is tiszteletüket tették, a magyar emigráció képviseletében pedig Irányi Dániel mondott emlékbeszédet.

Teleki Blanka

Forrás: http://mult-kor.hu/20110314_noi_sorsok_184849ben